11.rész

-Szia.-köszönt apa.

-Szi-szia hát te?-kicsit meglepődtem hogy éppen ilyenkor állít be.

-Nem jöhetek meglátogatni az egyedül élő lányomat?

-Hát nem éppen a kedvenc elfoglatságod a gyerekeiddel lenni azóta mióta ő nincsen...na de mindegy miben segíthetek mert nem nagyon érek rá...-néztem hátra a kanapén ülőkre.

-Csak szeretnék veled beszélni,gyere.-fogta meg kezem és kihúzott az udvarra mejd becsukta az ajtót.

-Mi volt ez megint?Leo hívott hogy megint sokkos állapotban rohantál el itthonról...ez így nem mehet tovább nem egy szappanoperában vagy hogy amikor kedved támad csak úgy elrohansz...-mondta miközben úgy nézett rám mint aki azon gondolkodik hogy elvitet egy elmegyógyintézetbe.

-Baj?Nemtetszik?Saját probléma!Te csak akkor jössz ha okoskodni akarsz.Mióta Liz meghalt azóta olyan...olyan...

-Milyen?-nézett rám kérdő tekintettel.

-Olyan letört vagy mindig...11 éve folyamatosan...és még én vagyok a nemnormális?Szerinted nekem meg Leo-nak és anyának nem fájt hogy elment?És ott volt a vőlegénye,Pete...annyira szerette őt hogy képes volt megölni magát érte??Felfogod ezt??-a végére ’’kicsit” kiabálni kezdtem.

-Najó én megyek nem ezért jöttem...szia-indult el a járda felé.

-Persze fuss csak el a felismerés elől hogy a másik két gyereked már nemis számít neked!!-kiabáltam utána,de erre sem fordult  meg mivel tudta hogy igazam van csak nem meri bevallani...

Ahogy bementem a házba Leo felugrott és oda futott hozzám.

-Mit mondott?-súgta fülembe.

-Semmi érdekeset csak azt hogy ez nem normáliss hogy folyton ezt csinálom...amúgy meg kössz..tudod hogy már így is bolondnak néz miért kellett felhívi?-vontam kérdőre a bátyámat.

-Hááát...-nem tudta mit találjon ki gyorsan-azt hittem valami bajod esett és ezért...

-Aha...jó...oké fogjuk rá hogy elhiszem...akkor miért X-Box-oztál úgy mint aki még életében nem játszott?Meg amúgy is ha annyira érdekeltelek volna utánam jöttél volna mint valami normális ember Jadeval együtt...de neeem ti inkább játszottatok és egy idegen embernél talaltam vigaszt helyettetek...nagyon köszönöm hogy ennyire szerettek...-’’Jaj már megint kezdi...”-hallottam a háttérből kitől mástól mint Jade-től.-Te inkább kuss!!Mert mindig csak a szád jár hogy dejó barátok vagyunk,meg hogy mindig mellettem leszel erre fő mikor a legnagyobb szükségem lenne rád te is itt maradsz és egy idegen akit kevesebb mint 2 órája ismerek az segít nekem nem te a legjobb barátnőm akit 15 kibaszott éve ismerek...tudjátok mit...baszódjatok meg,gyere Nick nem vagyok rájuk kiváncsi.-mentem oda a fiúhoz majd elkaptam a kezét és kihúztam az ajtón.

-Bocsánat hogy hallanod/látnod kellett ezt a parádét.-kezdtem szánakozni.

-Sajnállak,és bocs hogy kevesebb mint 2 óra ismeretség után ilyet mondok...-ahogy sétált kezét nadrágja zsebébe süllyesztette és úgy nézett rám.

-Na jó mindegy ha szabad kérdeznem ki a batátnőd,lehet ismerem?-tereltem el a szót a beteg barátaimról és családomról.

-Nincs csajom csak azért mondtam ezt mert nemrég körülbelül 2-3 hete szakítottam a barátnőmmel Chloe Dyson-nal,ismered?-amint kimondta a nevet még rosszabul éreztem magam..az a lány a poklok poklából való..ki nem állhattam mikor még annak idején mikor a nővérem elvesztettem ő kigúnyolta Liz-t...akkor megfogadtam egyszer ezt még nagyon vissza fogja kapni...és elis jött az ideje mikor 15 voltam...éppen egy buliban ült totál bepiálva és drogozva,oda mentem hozzá és a hajánál fogva téptem ki a házibuliból az udvarra ahol elég csúnyán elbántam vele...védekezni sem próbált hiszen fel sem fogta a sok alkoholtól és drogtól hogy valójában mi is történik vele...de megérdemelte...többet nem fog senkit kigúnyolni...

-Lora!Haló!Ittvagy?!-szólt Nick mivel annyira elgondolkodtam hogy még azt sem hallottam amit mond.-Nos ismered?

-Nem..nemhiszem,talán ha látnék egy képet róla...

-Sajnos azom már nincs róla...

-Nembaj...-mosolyodtam el.Mégsem mondhatom el neki hogy egyszer majdnem agyon vertem a volt csaját...