12.rész

Még sokaig sőt nagyon sokaig beszélgettünk Nick-el.Talán mikor már sötétedni kezdett ami talán 8-9 körül lehetett.Eddig Lanán és Jaden kívül senki nem volt akivel 4-5 órát el tudtam beszélgetni.Nagyon megkedveltem ezt a fiút.

-Uram Isten mér fél tíz!-nézett karórajara Nick majd csak nevetni kezdett.

-Min nevetsz ennyire?-kacagása engem is kéztetni kezdett arra hogy azt tegyem amit ő.

-Csak azt-hagyta abba a nevetést-hogy talán a legjobb barátomon,Lucas-on kívül te vagy az első ember akivel ennyi idejig eltudtam beszélgetni...remélem ez a nap egy nagy dolog kezdete-mosolyodott el majd átkarolta vállamat.Ekkor egy fiú lépett oda hozzánk.

-Sziasztok.-köszönt majd meglattam arcát.Persze neked is ilyenkor kell megjelenned.

-Szia George.-szerintem mindenki látta rajtam hogy inkább még 5 órat elbeszélgetnék Nickel minthogy Georgeval beszéljek.

-Szia haver.-pacsizott le vele Nick.Várjuk.Stop.Ezek ismerik egymást??!

-Mijáratban errefelé?-kérdezte George.

-Semmi csak Nickel találkoztunk és leültünk beszélgetni.-gyorsan mondtam valami szedett-vedett hülyeséget.

-Oh,akkor nemis zavarlak titeket-mosolyodott el a barna hajú srác-majd hívj fel,oké?-nézet rám gyönyörű szemeivel.

-Majd meglátom.-próbáltam ’’erős” maradni.

-Akkor szevasztok.-intett egyet kezével majd elindult tovább.Láttam rajta nem nagyon jött be neki az a ’majd meglátom’ duma.

-Honnan ismeritek ti egymást?-néztem a mellettem ülő fiúra.

-Hát egyik unokatesóm a huga pasija volt és egyszer én vittem őket haza,mikor találkoztam Georgeval és azóta barátok vagyunk.És ti?-néz rám csillogó zöld szemeivel.

-Háát a barátnőm Lana a bandatársával Josh-al jár,és onnan.

-Aha ez tök jó.-valahogy úgy vettem észre mikor magunkról/egymásról kell beszélni tök jó de amint egy másik ember is szóba jön nehezebb a beszélgetés.

-Jobb lenne hazamenni,későre jár-mondta majd felpattant a padról.

-Várj már meg-futottam utána majd elkaptam a kezét.-mivan?

-Semmi,csak gyere vagy itthagylak..egyedül.-nagyon halvány mosolyt véltem felfedezni arcán.

-Najó azért azt ne.-mosolyodtam el és ennek hatására a fiú felnevetett.

-Köszi hogy hazakísérsz,megvigasztaltál és ezt az egész napot-mosolyogtam majd egy puszit nyomtam arcára.

-Köszönöm hogy nekem futottál.-nézett le rám majd ő is egy puszival jutalmazott,mondjuk én a puszit a homlokomra kaptam de ez mellékes.Ezután elindultunk.Mikor hazaértem mér mindenki aludt.Leo is itt aludt ahogy észre vettem.A ruhái szokás szerint a ház minden egyes szegletében megtalálhatóak voltak.De ez engem perpillanat nagyon nem érdekelt annyira álmos voltam.Semmit nem csináltam csak befeküdtem az égyamba és mér aludtam is.Utolsó gondolatom Nick Morgan volt...és valahogy sejtettem hogy még sok estém fog vele végződni.

11.rész

-Szia.-köszönt apa.

-Szi-szia hát te?-kicsit meglepődtem hogy éppen ilyenkor állít be.

-Nem jöhetek meglátogatni az egyedül élő lányomat?

-Hát nem éppen a kedvenc elfoglatságod a gyerekeiddel lenni azóta mióta ő nincsen...na de mindegy miben segíthetek mert nem nagyon érek rá...-néztem hátra a kanapén ülőkre.

-Csak szeretnék veled beszélni,gyere.-fogta meg kezem és kihúzott az udvarra mejd becsukta az ajtót.

-Mi volt ez megint?Leo hívott hogy megint sokkos állapotban rohantál el itthonról...ez így nem mehet tovább nem egy szappanoperában vagy hogy amikor kedved támad csak úgy elrohansz...-mondta miközben úgy nézett rám mint aki azon gondolkodik hogy elvitet egy elmegyógyintézetbe.

-Baj?Nemtetszik?Saját probléma!Te csak akkor jössz ha okoskodni akarsz.Mióta Liz meghalt azóta olyan...olyan...

-Milyen?-nézett rám kérdő tekintettel.

-Olyan letört vagy mindig...11 éve folyamatosan...és még én vagyok a nemnormális?Szerinted nekem meg Leo-nak és anyának nem fájt hogy elment?És ott volt a vőlegénye,Pete...annyira szerette őt hogy képes volt megölni magát érte??Felfogod ezt??-a végére ’’kicsit” kiabálni kezdtem.

-Najó én megyek nem ezért jöttem...szia-indult el a járda felé.

-Persze fuss csak el a felismerés elől hogy a másik két gyereked már nemis számít neked!!-kiabáltam utána,de erre sem fordult  meg mivel tudta hogy igazam van csak nem meri bevallani...

Ahogy bementem a házba Leo felugrott és oda futott hozzám.

-Mit mondott?-súgta fülembe.

-Semmi érdekeset csak azt hogy ez nem normáliss hogy folyton ezt csinálom...amúgy meg kössz..tudod hogy már így is bolondnak néz miért kellett felhívi?-vontam kérdőre a bátyámat.

-Hááát...-nem tudta mit találjon ki gyorsan-azt hittem valami bajod esett és ezért...

-Aha...jó...oké fogjuk rá hogy elhiszem...akkor miért X-Box-oztál úgy mint aki még életében nem játszott?Meg amúgy is ha annyira érdekeltelek volna utánam jöttél volna mint valami normális ember Jadeval együtt...de neeem ti inkább játszottatok és egy idegen embernél talaltam vigaszt helyettetek...nagyon köszönöm hogy ennyire szerettek...-’’Jaj már megint kezdi...”-hallottam a háttérből kitől mástól mint Jade-től.-Te inkább kuss!!Mert mindig csak a szád jár hogy dejó barátok vagyunk,meg hogy mindig mellettem leszel erre fő mikor a legnagyobb szükségem lenne rád te is itt maradsz és egy idegen akit kevesebb mint 2 órája ismerek az segít nekem nem te a legjobb barátnőm akit 15 kibaszott éve ismerek...tudjátok mit...baszódjatok meg,gyere Nick nem vagyok rájuk kiváncsi.-mentem oda a fiúhoz majd elkaptam a kezét és kihúztam az ajtón.

-Bocsánat hogy hallanod/látnod kellett ezt a parádét.-kezdtem szánakozni.

-Sajnállak,és bocs hogy kevesebb mint 2 óra ismeretség után ilyet mondok...-ahogy sétált kezét nadrágja zsebébe süllyesztette és úgy nézett rám.

-Na jó mindegy ha szabad kérdeznem ki a batátnőd,lehet ismerem?-tereltem el a szót a beteg barátaimról és családomról.

-Nincs csajom csak azért mondtam ezt mert nemrég körülbelül 2-3 hete szakítottam a barátnőmmel Chloe Dyson-nal,ismered?-amint kimondta a nevet még rosszabul éreztem magam..az a lány a poklok poklából való..ki nem állhattam mikor még annak idején mikor a nővérem elvesztettem ő kigúnyolta Liz-t...akkor megfogadtam egyszer ezt még nagyon vissza fogja kapni...és elis jött az ideje mikor 15 voltam...éppen egy buliban ült totál bepiálva és drogozva,oda mentem hozzá és a hajánál fogva téptem ki a házibuliból az udvarra ahol elég csúnyán elbántam vele...védekezni sem próbált hiszen fel sem fogta a sok alkoholtól és drogtól hogy valójában mi is történik vele...de megérdemelte...többet nem fog senkit kigúnyolni...

-Lora!Haló!Ittvagy?!-szólt Nick mivel annyira elgondolkodtam hogy még azt sem hallottam amit mond.-Nos ismered?

-Nem..nemhiszem,talán ha látnék egy képet róla...

-Sajnos azom már nincs róla...

-Nembaj...-mosolyodtam el.Mégsem mondhatom el neki hogy egyszer majdnem agyon vertem a volt csaját...

9.rész

Ahogy ott játszottam a kis Lauren-nel úgy éreztem mintha Nick-et Liz küldte volna nekem,azért hogy ne legyek szomorú.

-Szia.-hallottam meg egy női hangot a hátam mögül.

-Jónapot!-fordultam meg-gondolom maga Nick anyukája-mosolyogtam.

-Igen,én vagyok,de te ki vagy?-nézett furcsán rám a hölgy.

-Lora Smith,Nick egyik új barátja.

-Hayley Morgan vagyok-nyújtotta felém a kezét.

-Mehetünk.-futott ki az ajtón Nick.

-Örültem a találkozásnak Mrs.Morgan,szia Lauren,viszontlátásra.-köszöntem el.

-Sziszatok-integettet Mrs.Morgan.

-Most hova vezet utunk?-állított meg a fiú.

-Hááát nemtudom...nálam semmi pénz sicsen mert csak úgy elrohantam otthonról,azt pedig nem várom el hogy ezek után még meg is hívj valamire szóval vagy hozzánk vagy a parkba.

-Akkor menjünk hozzátok-mosolyodott el.

-Szinte éreztem,hogy ezt az opciót fogod választani.-nevettem el magam.

-Hát hogyis ne!-nevetett ő is.

-Akkor erre gyere.-integettem a fiúnak aki rossz irányba indult el.

             *otthon*

-Hát ez lenne ami házunk.-mutattam Nick-nek kívülről a házat.

-Wow.Nagyon jól néz ki.

-Köszönjük-mosolyogtam mint a tejbetök.

Amint beléptem a házba Leo és Jade(akiket nem nagyon zavart volna az se ha elütött volna egy autó vagy haza se jövök mert annyira X-Box-oztak...)megfordultak és batyámnak rögtön feltűnt(lefogadom barátnőmnek is)a szemrevaló fiú mellettem.

-Hali hugi,merre voltál?-jött közelebb a fiú.

-Helló...háááát...szert tettem egy-két barátra-néztem fel Nick-re,mivel ugye magasabb volt nálam.

-Hát szia szépfiú.-Jade elindult Nick felé,és flörtölni kezdett vele.Erre Nick reakciója csak ennyi volt:

-Van barátnőm,bocsi.

-A francba...-kiáltott Jade.

-Nos Nick ő itt a bátyám Leo,és az egyik legjobb barátnőm Jade.Lanát sajnos nemtudom  bemutatni személyesen mert éppen Miami-ban nyaral de majd ha hazajön.-mutattam be a szobában lévő 2 személyt.

-Örvendek.-intett be a bátyámnak és a halál szélén álló lánynak.

Csengettek.

-Kinyitom addig Nick ülj le-mondtam majd elindultam az ajtó irányába.Mikor kinyitottam egy olyan személy állt ott akire nem számítottam...főleg nem most...

9.rész

-Lora most hová mész?-szólt Leo hozzám miközben én elindultam az ajtó felé.

-Hát Lizhez,hová máshova?-fogtam meg a kilincset és léptem ki az ajtón.Csak mentem...eszembe sem jutott egy taxit fogni esetleg buszra szálni.Csak vitt a lábam a temető felé a nővérem sírjához.A könnyek patakokban folytak szememből.Elgondolkodtam azon milyen jó nővér is volt.Eszembe jutottak a szép emlékek mikor hárman az udvaron télen hógolyóztunk,nyáron a medencében fürödtünk...és ezen emlékek hatására megjobban sírni kezdtem.Végül az zökkentett ki hogy nekifutottam valakinek.

-Oh,bocsánat rettenetesen sajnálom!-kedtem a bocsánatkérést a fiútól aki eddig kávéjat itta ami már a pólóján díszelgett nekem köszönhetően.

-Semmi baj,ez csak egy póló!-hallottam meg nevetését.

-Miért sírsz?-nézett fel a fiú,aki eddig nem láthatta könnyekkel áztatott arcomat mivel pólóját dörzsölgette.

-Nem akarlak untatni a probléméimmal úgy hogy nemis ismerlek...

-Akkor ismerkedjünk meg és el is mondthatod.-mosolyodott el.

-Hát ha végig akarod hallgatni elmondhatom.-csalt halvány mosolyt az én arcomra is.

-Hogy hívnak?-mosolygott rám eszméletlen mosolyával.

-Lora Smith,és téged?-úgy nézhettem ki mint aki szívott valamit ahogy arcát főképp mosolyát néztem.

-Nick Morgan,gyönyörű neved van.

-Ngyon szépen köszönöm.-kicsit zavarba jöttem e mondatától.

-Nem messze lakom és nemártana áttvennem a pólómat.-nézegette kávés pólóját

-Hát nekem köszönhetően.-nevettem fel.

-Ugyan beteszem a mosnivaló ruhák közé és kész.

-Akkor hajrá.-feledtem el a bánatomat ahogy azt Liz is akarta volna.

Miközben Nick lakása felé igyekezdtünk beszélgetni kezdtünk.

-Ha kérdezhetem hova siettél ennyire?

-A nővéremhez.

-De ha hozzá mentél miért jössz itt mellettem?Nem fog aggódni miattad?-lepődött meg.

-Sajnos ő már nem...mivel már lassan 11 éve hogy halott...

-Jézusom,sajnálom hogy rákérdeztem.

-Semmi baj...nem tudhattad.

-És rajta kívül van tesód?

-Igen egy bátyám,Leo,és neked van?

-Igen egy kis 6 éves húgom,Lauren.-mosolygott-a bátyád hány éves?

-Most múlt 19.

-Az az a kor amit legjobban várok...

-Miért?Hány éves vagy?

-Mégcsak 17,és te?

-Énis,de azt még mindig nem mondtad miért akarsz már most 19 lenni.

-Hát elég lenne ha csak 18 lennék mert végre elköltözhetnék otthonról.

-Azért az nemis olyan jó dolog...-gondoltam a házban uralkodó ’’problémákra”

-Honnan veszed?Tök jó lehet a haverokkal együtt élni,hülyülni meg ilyenek.

-Én tudom hogy nagyobb részben jó dolog mert nem kell ’’elválnotok” de nem fenékig tejfel a haverokkal ez élet...Együtt élek a két legjobb barátnőmmel akiket már 15 éve ismerek mégis néha annyira idegesítő,hogy mindig mindenhol ott vannak.

-Dejó neked hogyhogy szüleid elengedtek?

-5 percnyire lakunk és az egyik barátnőm Lana 18,másik barátnőm Jade 17 éves.

-Itt is vagyunk.-mutatott egy gyönyörű házra.

-Gyere csak.-mosolygott majd elindult a kerítés felé.Az udvaron egy kislány játszott aki gondolom Lauren volt.

-Szia hugi.-futott a kislány a srác felé aki felkapta őt majd megforgatta a levegőben.

-Szia,ki a barátnőd?-mutatott rám a kis Lauren.

-Ő Lora.

-Szia Lora,Lauren vagyok.

-Szia Lauren,nagyon örülök hogy megismerhetlek.-mosolyogtam a kislányra aki visszamosolygott.

-Lora kint maradnál vele?-nézett rám a fiú.

-Perszehogy,gyere Lauren.-vettem ki Nick kezéből húgát majd elindultunk a homokozója felé.