9.rész

Ahogy ott játszottam a kis Lauren-nel úgy éreztem mintha Nick-et Liz küldte volna nekem,azért hogy ne legyek szomorú.

-Szia.-hallottam meg egy női hangot a hátam mögül.

-Jónapot!-fordultam meg-gondolom maga Nick anyukája-mosolyogtam.

-Igen,én vagyok,de te ki vagy?-nézett furcsán rám a hölgy.

-Lora Smith,Nick egyik új barátja.

-Hayley Morgan vagyok-nyújtotta felém a kezét.

-Mehetünk.-futott ki az ajtón Nick.

-Örültem a találkozásnak Mrs.Morgan,szia Lauren,viszontlátásra.-köszöntem el.

-Sziszatok-integettet Mrs.Morgan.

-Most hova vezet utunk?-állított meg a fiú.

-Hááát nemtudom...nálam semmi pénz sicsen mert csak úgy elrohantam otthonról,azt pedig nem várom el hogy ezek után még meg is hívj valamire szóval vagy hozzánk vagy a parkba.

-Akkor menjünk hozzátok-mosolyodott el.

-Szinte éreztem,hogy ezt az opciót fogod választani.-nevettem el magam.

-Hát hogyis ne!-nevetett ő is.

-Akkor erre gyere.-integettem a fiúnak aki rossz irányba indult el.

             *otthon*

-Hát ez lenne ami házunk.-mutattam Nick-nek kívülről a házat.

-Wow.Nagyon jól néz ki.

-Köszönjük-mosolyogtam mint a tejbetök.

Amint beléptem a házba Leo és Jade(akiket nem nagyon zavart volna az se ha elütött volna egy autó vagy haza se jövök mert annyira X-Box-oztak...)megfordultak és batyámnak rögtön feltűnt(lefogadom barátnőmnek is)a szemrevaló fiú mellettem.

-Hali hugi,merre voltál?-jött közelebb a fiú.

-Helló...háááát...szert tettem egy-két barátra-néztem fel Nick-re,mivel ugye magasabb volt nálam.

-Hát szia szépfiú.-Jade elindult Nick felé,és flörtölni kezdett vele.Erre Nick reakciója csak ennyi volt:

-Van barátnőm,bocsi.

-A francba...-kiáltott Jade.

-Nos Nick ő itt a bátyám Leo,és az egyik legjobb barátnőm Jade.Lanát sajnos nemtudom  bemutatni személyesen mert éppen Miami-ban nyaral de majd ha hazajön.-mutattam be a szobában lévő 2 személyt.

-Örvendek.-intett be a bátyámnak és a halál szélén álló lánynak.

Csengettek.

-Kinyitom addig Nick ülj le-mondtam majd elindultam az ajtó irányába.Mikor kinyitottam egy olyan személy állt ott akire nem számítottam...főleg nem most...