9.rész

-Lora most hová mész?-szólt Leo hozzám miközben én elindultam az ajtó felé.

-Hát Lizhez,hová máshova?-fogtam meg a kilincset és léptem ki az ajtón.Csak mentem...eszembe sem jutott egy taxit fogni esetleg buszra szálni.Csak vitt a lábam a temető felé a nővérem sírjához.A könnyek patakokban folytak szememből.Elgondolkodtam azon milyen jó nővér is volt.Eszembe jutottak a szép emlékek mikor hárman az udvaron télen hógolyóztunk,nyáron a medencében fürödtünk...és ezen emlékek hatására megjobban sírni kezdtem.Végül az zökkentett ki hogy nekifutottam valakinek.

-Oh,bocsánat rettenetesen sajnálom!-kedtem a bocsánatkérést a fiútól aki eddig kávéjat itta ami már a pólóján díszelgett nekem köszönhetően.

-Semmi baj,ez csak egy póló!-hallottam meg nevetését.

-Miért sírsz?-nézett fel a fiú,aki eddig nem láthatta könnyekkel áztatott arcomat mivel pólóját dörzsölgette.

-Nem akarlak untatni a probléméimmal úgy hogy nemis ismerlek...

-Akkor ismerkedjünk meg és el is mondthatod.-mosolyodott el.

-Hát ha végig akarod hallgatni elmondhatom.-csalt halvány mosolyt az én arcomra is.

-Hogy hívnak?-mosolygott rám eszméletlen mosolyával.

-Lora Smith,és téged?-úgy nézhettem ki mint aki szívott valamit ahogy arcát főképp mosolyát néztem.

-Nick Morgan,gyönyörű neved van.

-Ngyon szépen köszönöm.-kicsit zavarba jöttem e mondatától.

-Nem messze lakom és nemártana áttvennem a pólómat.-nézegette kávés pólóját

-Hát nekem köszönhetően.-nevettem fel.

-Ugyan beteszem a mosnivaló ruhák közé és kész.

-Akkor hajrá.-feledtem el a bánatomat ahogy azt Liz is akarta volna.

Miközben Nick lakása felé igyekezdtünk beszélgetni kezdtünk.

-Ha kérdezhetem hova siettél ennyire?

-A nővéremhez.

-De ha hozzá mentél miért jössz itt mellettem?Nem fog aggódni miattad?-lepődött meg.

-Sajnos ő már nem...mivel már lassan 11 éve hogy halott...

-Jézusom,sajnálom hogy rákérdeztem.

-Semmi baj...nem tudhattad.

-És rajta kívül van tesód?

-Igen egy bátyám,Leo,és neked van?

-Igen egy kis 6 éves húgom,Lauren.-mosolygott-a bátyád hány éves?

-Most múlt 19.

-Az az a kor amit legjobban várok...

-Miért?Hány éves vagy?

-Mégcsak 17,és te?

-Énis,de azt még mindig nem mondtad miért akarsz már most 19 lenni.

-Hát elég lenne ha csak 18 lennék mert végre elköltözhetnék otthonról.

-Azért az nemis olyan jó dolog...-gondoltam a házban uralkodó ’’problémákra”

-Honnan veszed?Tök jó lehet a haverokkal együtt élni,hülyülni meg ilyenek.

-Én tudom hogy nagyobb részben jó dolog mert nem kell ’’elválnotok” de nem fenékig tejfel a haverokkal ez élet...Együtt élek a két legjobb barátnőmmel akiket már 15 éve ismerek mégis néha annyira idegesítő,hogy mindig mindenhol ott vannak.

-Dejó neked hogyhogy szüleid elengedtek?

-5 percnyire lakunk és az egyik barátnőm Lana 18,másik barátnőm Jade 17 éves.

-Itt is vagyunk.-mutatott egy gyönyörű házra.

-Gyere csak.-mosolygott majd elindult a kerítés felé.Az udvaron egy kislány játszott aki gondolom Lauren volt.

-Szia hugi.-futott a kislány a srác felé aki felkapta őt majd megforgatta a levegőben.

-Szia,ki a barátnőd?-mutatott rám a kis Lauren.

-Ő Lora.

-Szia Lora,Lauren vagyok.

-Szia Lauren,nagyon örülök hogy megismerhetlek.-mosolyogtam a kislányra aki visszamosolygott.

-Lora kint maradnál vele?-nézett rám a fiú.

-Perszehogy,gyere Lauren.-vettem ki Nick kezéből húgát majd elindultunk a homokozója felé.