12.rész

Még sokaig sőt nagyon sokaig beszélgettünk Nick-el.Talán mikor már sötétedni kezdett ami talán 8-9 körül lehetett.Eddig Lanán és Jaden kívül senki nem volt akivel 4-5 órát el tudtam beszélgetni.Nagyon megkedveltem ezt a fiút.

-Uram Isten mér fél tíz!-nézett karórajara Nick majd csak nevetni kezdett.

-Min nevetsz ennyire?-kacagása engem is kéztetni kezdett arra hogy azt tegyem amit ő.

-Csak azt-hagyta abba a nevetést-hogy talán a legjobb barátomon,Lucas-on kívül te vagy az első ember akivel ennyi idejig eltudtam beszélgetni...remélem ez a nap egy nagy dolog kezdete-mosolyodott el majd átkarolta vállamat.Ekkor egy fiú lépett oda hozzánk.

-Sziasztok.-köszönt majd meglattam arcát.Persze neked is ilyenkor kell megjelenned.

-Szia George.-szerintem mindenki látta rajtam hogy inkább még 5 órat elbeszélgetnék Nickel minthogy Georgeval beszéljek.

-Szia haver.-pacsizott le vele Nick.Várjuk.Stop.Ezek ismerik egymást??!

-Mijáratban errefelé?-kérdezte George.

-Semmi csak Nickel találkoztunk és leültünk beszélgetni.-gyorsan mondtam valami szedett-vedett hülyeséget.

-Oh,akkor nemis zavarlak titeket-mosolyodott el a barna hajú srác-majd hívj fel,oké?-nézet rám gyönyörű szemeivel.

-Majd meglátom.-próbáltam ’’erős” maradni.

-Akkor szevasztok.-intett egyet kezével majd elindult tovább.Láttam rajta nem nagyon jött be neki az a ’majd meglátom’ duma.

-Honnan ismeritek ti egymást?-néztem a mellettem ülő fiúra.

-Hát egyik unokatesóm a huga pasija volt és egyszer én vittem őket haza,mikor találkoztam Georgeval és azóta barátok vagyunk.És ti?-néz rám csillogó zöld szemeivel.

-Háát a barátnőm Lana a bandatársával Josh-al jár,és onnan.

-Aha ez tök jó.-valahogy úgy vettem észre mikor magunkról/egymásról kell beszélni tök jó de amint egy másik ember is szóba jön nehezebb a beszélgetés.

-Jobb lenne hazamenni,későre jár-mondta majd felpattant a padról.

-Várj már meg-futottam utána majd elkaptam a kezét.-mivan?

-Semmi,csak gyere vagy itthagylak..egyedül.-nagyon halvány mosolyt véltem felfedezni arcán.

-Najó azért azt ne.-mosolyodtam el és ennek hatására a fiú felnevetett.

-Köszi hogy hazakísérsz,megvigasztaltál és ezt az egész napot-mosolyogtam majd egy puszit nyomtam arcára.

-Köszönöm hogy nekem futottál.-nézett le rám majd ő is egy puszival jutalmazott,mondjuk én a puszit a homlokomra kaptam de ez mellékes.Ezután elindultunk.Mikor hazaértem mér mindenki aludt.Leo is itt aludt ahogy észre vettem.A ruhái szokás szerint a ház minden egyes szegletében megtalálhatóak voltak.De ez engem perpillanat nagyon nem érdekelt annyira álmos voltam.Semmit nem csináltam csak befeküdtem az égyamba és mér aludtam is.Utolsó gondolatom Nick Morgan volt...és valahogy sejtettem hogy még sok estém fog vele végződni.